2012. május 25., péntek

Jennifer Weiner: Jó az ágyban


Ismertető:

Mi lehet annál szörnyűbb, mint amikor a pasink kövérnek tart? Például ha ezt még meg is írja egy népszerű női magazinban… 
„Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megtudtam, hogy a barátnőm nehezebb, mint én… 
Véletlenül megtaláltam a fogyókúrás naplóját, amelyben feljegyezte, mikor mit evett, mit tervez enni ezután, és hogy megissza-e az előírt 2-3 liter folyadékot naponta. Ott volt a neve. Ott volt a fogyókúrás programban kapott azonosító száma. És ott volt a súlya is, amit, mivel úriember vagyok, nem fogok elárulni. Legyen elég annyi, hogy sokkolóan magas szám volt. 
Tudtam, hogy C. nagydarab lány. Nagyobb, mint a tévében látott fürdőruhás modellek, vagy a vígjáték- és kórházi sorozatok légiesen karcsú szereplői. Egyértelműen nagyobb volt, mint bármelyik korábbi barátnőm. 
A válla olyan széles, mint az enyém, a kezünk is majdnem egyforma méretű, és a mellétől a hasáig, a csípőjétől a combja domborulatáig csupa édes hullám és hívogató melegség volt. De mások társaságában már nem éreztem magam ilyen kellemesen mellette. A 178 centi magas C., akinek a felépítése leginkább egy nehézsúlyú díjbirkózóéra emlékeztetett, nem tudott észrevétlenül beleolvadni a tömegbe. 
Nagydarab nőt szeretni bátor tett a mai világban – sőt, talán hiábavaló is. Mert hiába szerettem C.-t, tudtam, olyasvalaki iránt lángolok, aki nem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szerelmet.” 
Cannie Shapiro nem akar hinni a szemének, amikor meglátja, hogy a barátja, Bruce, akivel épp „szünetet tartanak”, ezt írta róla. Amúgy sincs túl jó passzban, az anyja ugyanis váratlanul bejelenti, hogy leszbikus, az egyik kolléganője állandóan fúrja a munkahelyén, ráadásul valóban van egy kis probléma a súlyával… 
Egy igazi nő azonban nem hagyhatja ennyiben a dolgot. Cannie kétségbeesett fogyókúrába kezd, hogy visszaszerezze Bruce-t, és helyreállítsa a saját önbecsülését, ám ezzel olyan eseménysorozatot indít el, amely örökre megváltoztatja az életét… 
Jennifer Weiner, a nagysikerű Egy cipőben és Kismamák pácban szerzőjének első és egyik legsikeresebb műve, amellyel az egész világon berobbant az irodalmi köztudatba. Egy szórakoztató, intelligens, megható és humoros szingliregény azoknak, akik a kliséknél többre vágynak.

Ezzel a könyvvel már nagyon régóta szemezgettem. Az ismertető alapján igazán bejött, tetszett a történet, mégsem mertem belevágni. Tudniillik én is küzdök súlyproblémákkal, és nem tudtam, mire számítsak az írónőtől ezzel a témával kapcsolatban. Be kell vallanom, nem bántam meg, hogy elolvastam. Sőt! Számomra nagyon hiteles volt az egész regény, és Cannie karaktere is. A napjai minden másodpercével képes voltam azonosulni, mint ahogy az érzéseivel is. A mű segíthetne sok ember számára, hogy megértse, mi is zajlik le egy duci ember fejében. Mindazonáltal a duci közönség felé is egy kijutat jelentő alkotás. Nekem személy szerint sok mindenben változott a véleményem a könyv olvasása után, és másképp tekintek dolgokra, mint azelőtt. Önismeret céljára is alkalmas. Rendkívül szórakoztató stílusú, felettébb jókat derültem egy-egy részén. Ami azonban bosszantott, az Cannie Bruce-hoz való ragaszkodása. Oké, értem én, hogy fájdalmas elválni valakitől, de könyörgöm, vegyük már észre, hogy ez egy pojáca.  Bruce karaktere nagyon idegesített, legszívesebben magam radíroztam volna ki a történetből. A könnyedsége ellenére a végén komoly témákat is érint, de minden jó, ha a vége jó J Annyira imádtam, mikor Dr. K beállított a kórházba Cannie kedvenc édességeivel J Az a pasi valami fenomenális a sztoriban. Ő kell nekünk, nem ez a nyávogó Bruce gyerek.

Kedvenc rész: „A z írásnak köszönhetően magam mögött hagyhattam a szerencsétlen családi hátteremet. Olyan érzés volt írni, mintha az óceánban lebegnék; könnyen mozogtam, egyszerre lehettem kecses és játékos, látható és láthatatlan. Nevem volt, arcom nem. Az üres képernyőn villogó kurzor jelentette számomra a megváltást.”

Susan Elizabeth Phillips: Mindent a szerelemért


Ismertető:

Georgie Yorknak rossz napja van. Mi több, sorozatosan rossz napja van. Amerika egykori imádott gyereksztárjának látszólag minden összejött: sikeres karrier, vonzó férj, jó barátok. Szívdöglesztő férje, Lance azonban az ország-világ színe előtt elhagyja Hollywood legújabb irgalmas szamaritánusáért, a káprázatos színésznőért, Jade Gentryért. Egyik nap a sajtó rátámad Georgie-ra, hogy szembesítsék a hírrel, Jade terhes. Georgie nem tudja leplezni az elkeseredettségét. Könyörögni kezd egy távoli barátjának, Trevornak, hogy vegye feleségül egyetlen évre. Ám Trevor nem igazán szeretne élni a felkínált lehetőséggel. Georgie egykori filmbéli partnere, a kicsapongó Bramwell Shepard kihallgatja a beszélgetést, s ezt követően egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy ugrassa Georgie-t. Bram, a hollywoodi fenegyerek sztárallűrjeivel tönkretette a saját karrierjét, gyakran néz a pohár fenekére, öntelt és nehéz kijönni vele. Georgie egészen Las Vegasig menekül előle. Ám – micsoda véletlen! – ott is összefutnak. Túl sokat isznak, és amikor másnap reggel felébrednek, kölcsönös megdöbbenésükre kiderül, hogy összeházasodtak. Georgie ráeszmél, hogy ez a saját malmára hajthatja a vizet, pláne ha sikerül meggyőznie a férfit, hogy maradjanak házasok.

SEP Chicago Stars sorozatát imádtam, épp ezért vettem a kezembe ezt a könyvét is. Úgy gondoltam, a neve kellő garancia egy jó olvasmányra. Kellemes időtöltés volt ugyan, de nem váltotta ki belőlem a megfelelő lelkesedést. Az alaptörténet tetszett, de talán nem nekem való. Utólag belátom, hogy ez igaz. Tetszett viszont a sorozat, amiben a két főszereplő játszott, és néha azokkal a szereplőkkel való párhuzamba állításuk. Nagyon örültem a múltbéli visszaemlékezéseknek, így sokkal jobban megértettem, miért is haragszik egymásra Georgie és Bram. Georgie karaktere számomra túl nyálas és gyenge volt. Nem értem, hogy képes valaki arra, hogy ennyire az apja irányítsa. És ami még dühített, hogy ennyire istenítette Lancet, mikor az egy puhapöcs. Bram „játsszuk meg a rosszfiút” ötlete kicsit lehangolt. Én egy igazi rosszfiúra vágytam, nem egy szerep mögé bújt férfira. A szócsaták, összecsapások kellettek ahhoz, hogy élvezni tudjam a könyvet. De a legjobban Aaron és Chaz párosa miatt nem bántam meg, hogy elolvastam a regényt. Chaz múltja igazán megható, és a jelleme segít megérteni néhány dolgot ezeken a dolgokon átmenő emberek viselkedéséből. A végén dobott kicsit Georgie-val szembeni szimpátiámon, hogy mert váltani. És klassz, amibe belevágott.

Kedvenc rész:Egy lehetetlen ötlet jutott az eszébe. 
Egy ötlet, ami sokkal rosszabb volt minden gyilkos tervnél, amivel Bram előállhatott… 
Egy ötlet, ami olyan elviselhetetlen, olyan undorító volt… 
Hátrált a telefontól. – Szükségem van egy italra. 
Bram Georgie felé bökött a kagylóval. – A kerozin gyorsabban és nagyobb lánggal ég.”

Christina Dodd: A lelkész lánya



Ismertető:

A New York Times nagy sikerű írónője, a történelmi romantikus regények egyik legkedveltebb alkotója, ezzel az ármánnyal és érzékiséggel teli sziporkázó sorozattal szinte berobbant a jelenkori regények közé: Amikor Hope Prescott szülei eltűntek, a lány és három testvére az ország különböző árvaházaiba kerül. Most, hét évvel később még mindig utánuk kutat. Egy telefonos üzenetközvetítőnél dolgozik, és úgy gondoskodik ügyfeleiről, mintha a családtagjai lennének. Amikor a gazdag üzletember, Zachariah Givens jelentkezik be, a lány azt hiszi, az inassal van dolga. Zacket lenyűgözi a lány nyíltsága, ezért nem tisztázza a helyzetet. Mikor azonban Hope rájön a férfi csalására, Zack tudja, kénytelen lesz megoldani a rejtélyt, amely Hope múltját kísérti, mert csak ezzel győzheti meg a lányt, hogy sorsuk és jövőjük összefonódott.

Tartalma alapján érdekes történetnek tűnt, s többnyire annak is mondható. Az írónő stílusa korábban már lenyűgözött, ez a könyve azonban nem sorolható a kedvenceim közé. Vicces volt, elgondolkodtató ugyan, mégis hiányzott belőle valami. Nagyobb csattanóra vágytam, katarzisra. Ez azonban elmaradt. Hope igazán különleges személyiség, és többé-kevésbé azonosulni is képes vagyok vele. Értem a céljait, a miértjeit. Ez sokban emelte a szememben őt. Zack karaktere tipikus gazdag ficsúrnak tűnik, ám sok mindenre magyarázatot ad magával kapcsolatban a regény folyamán. A kedvencem mégis Mrs. Monahan volt. Az a nőszemély valami elképesztő. Na és az a fordulat a végén. Egy törékeny kis idős hölgynek tűnik, aztán pedig kiderül az. És amikor Hope kiszabadítása történik… Azon jót mosolyogtam. Hope és Zack párbeszédei kellemesek voltak. Talán egy kis +18-as tartalom az én igényemnek még belefért volna, de hát mit várhattam egy lelkész lányától :D

Kedvenc rész:  Maga fél. Gyáva. Panaszkodik, hogy mindenki csak a pénzéért szereti. Talán azért van ez így, mert a bizalmatlanságát kardként, a vagyonát pedig pajzsként használja, és a bizalmatlanságnak a fényes hegyével mindenkit sakkban tart, miközben a pénze megvédi azt a szánalmas kis valamit, amit maga szívnek nevez.

10/7

2012. április 7., szombat

Christina Dodd: Csábító hazugság


Ismertető:

Hogyan kerülhet Meadow Szarvas ekkora bajba egy apró hazugság miatt? Devlin Fitzwilliam rajtakapta a házában, ahová egy felbecsülhetetlen értékű festmény miatt tört be. Meadow kétségbeesésében azt hazudja a férfinak, hogy amnéziában szenved. A férfi azonban erre kijelenti, hogy ő a férje. Amikor Devlin alattomos tervére fény derül, Meadow egy párbaj közepén találja magát, ahol igen magas a tét. Egy pillanatra sem meri levenni a szemét a férfiról, és nem is akarja; ugyanakkor a veszély még csak ezután jön. Egy harmadik játékos is felbukkan, és megpróbálja megölni mindkettőjüket.

Christina Dodd elsőként olvasott könyve nagyon megfogott, így kitűzött célom volt, hogy olvassak még tőle. Erre a történetre esett a választásom, s ismételten nem csalódtam. Elsőre kicsit bizarrnak tűnt ez a hazugságmizéria, de ahogy egyre jobban haladtak a cselekmények előre, már nem ez volt az, ami lekötötte a figyelmem. Néha ugyan felhorkantam, hogy mi a francért nem mondjátok már el az igazat? Aztán lenyugodtam J Meadow neve elég érdekes, és szokatlan, viszont tetszett benne, hogy ennyire kreatív. Devlinért oda és vissza voltam. Ő az a tipikus karakter, akit minden nő szívesen megszelídítene, s magához láncolna. Lenyűgözött, szórakoztatott, mikor összecsaptak a főszereplők egymással. Negyedik karaktere nagyon kellett bele. Olykor-olykor megnevettette az embert, kikapcsolta. A hold hatása…hmm… ilyesmire mindenki vágyik :D Csupán a történet végére derült ki, ki is az az illető, ki Meadow és Devlin életére tört, és akkor sem az, akire számítottam. Elég becsapós. Végre egy sztori, ahol megsérül a főszereplő, és még fájdalmai is vannak. Erre szükség volt a hitelesség kedvéért. A Mallorca-s részeket pedig imádtam. Akárhányszor Devlin ecsetelni kezdte, elolvadtam kissé.

Kedvenc rész:  „Nyugi fiú! Te már nős vagy. Csak annyit tehetsz, hogy elfutsz addig, ameddig a lánc enged, és ugatsz!

Christina Dodd: A baj magassarkúban érkezik



Ismertető:

Amikor Brandi Michaels rájön, vőlegénye azért repült Las Vegasba, hogy feleségül vegye a barátnőjét, zálogba csapja a jegygyűrűjét, vesz magának egy csábos ruhát, és egy fülledt éjszakát egy Roberto Bartolini nevű jóképű olasz idegen karjai közt tölt. Amikor Brandi egy gyilkos célpontjává válik, nincs más lehetősége, mint Robertóhoz fordulni – a férfihoz, aki vagy a megmentője, vagy a bukása lesz. Egy dolog azonban biztos: harc nélkül nem adja meg magát.

Céltalanul bolyongtam a könyvtárban, egyik könyvet a másik után helyeztem vissza a polcokra az ismertetők alapján. Percről-percre váltam egyre lehangoltabbá, hogy a mai vadászatom kudarcba fulladt, mikor is megpillantottam. A borítóba első látásra beleszerettem, s eme rajongásom azóta is helytálló. Tartalmát tekintve egy könnyed olvasmánynak véltem, és azt kaptam, amire vágytam. Talán még többet is. A szerzőt mindezidáig nem ismertem, de a stílusa kétségkívül lehengerlő. A történetet párbeszédekkel teszi dinamikussá, csakis annyi leírást alkalmaz, amennyi szükséges. Én személy szerint nem rajongok a hosszas leírásokért. A cselekmény követhető, egy kis fordulattal a végén. Akik akcióra éheznek, ne ezzel a könyvvel próbálják kielégíteni éhségüket, mert csalódniuk kell. A karakterek változatosak, színesek. A kedvenc szereplőm Nonno volt. Ki ne vágyna egy ilyen nagypapára? A best of rész természetesen a vége… amikor Roberto felbukkan Brandi irodájában… Ez a rész megmosolyogtatott. És valljuk be, titkon sok nő vágyik ilyesmire.

Kedvenc rész: „ A szerelem túléli a megpróbáltatásokat és a csapásokat, de a nevetés hangjára elsorvad.”

Monika Feth: Az eperszedő


Ismertető:

Amikor kiderül, hogy barátnőjét, Carót meggyilkolták, Jette nyilvánosan bosszút esküszik – és ezzel felhívja magára a gyilkos figyelmét. A férfi udvarolni kezd Jettének, és a lány beleszeret anélkül, hogy sejtené, valójában kivel is van dolga. Igazi csemege thriller-rajongók számára!

Az alaptörténet alapján egy izgalmas thrillerre számítottam, ám a cselekménysorozat csalódást okozott. Sokkal több lehetőség volt ebben a sztoriban, de az írónő nem élt vele kellőképp. A történet túl laposra sikeredett, a cselekmények, léthelyzetek kidolgozatlanok maradtak számomra. Bizonyos dolgokra Monika Feth nem fektetett akkora hangsúlyt, mint amit én elvártam volna. A változatos karakterek valamelyest feldobták a művet, bár voltak érdekes személyiségek, akik nem igazán érintettek meg. Nem nevezném thrillernek, nem váltotta ki belőlem azt a borzongást, amit ettől a műfajtól elvárnék. Caro jelleme segített az előrehaladásban, miatta éreztem csak késztetést arra, hogy tovább olvassam az elkövetkezendő sorokat. Be kell vallanom, leginkább Caro versei fogtak meg, s miattuk vélem úgy, hogy nem volt haszontalan elolvasnom a könyvet. A többnézőpontúság tetszett, viszont az E/1. és E/3. közötti váltakozások személy szerint zavartak. Az írónő stílusát sem nevezném nekem valónak. Szó, ami szó: számomra csalódás.

Kedvenc részlet:

„FÁJDALOM
és néha
több kell
mint a kevéske
élet
néha
tűznek kell
égetnie bőröm
hogy tudjam
még itt vagyok”

2012. március 11., vasárnap

Simone Elkeles- Perfect Chemistry- Tökéletes kémia


Tartalom:

Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeinek lakói között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?

Be kell vallanom, igen nagy elvárásokkal vágtam bele ennek a könyvnek az olvasásába, mások reakciójából kiindulva. De sajnos csalódnom kellett. Nem eget rengetően, de mégis. Számomra kissé csalódás ez a regény.

Brittany személyisége túlontúl idegesített olykor, ahogy a környezetében élő karakterek is. Az sem igazán fogott meg, hogy ennyire alárendelte magát egy bizonyos szerepnek, s feladta teljesen magát, a függetlenségét.

Számomra a cselekmények is olykor-olykor túl gyorsan váltakoztak egymás után, és néha hiányérzetem maradt egy-egy jelenet kidolgozásában. Mindemellett a számottevő spanyol szöveg használata is zavaró volt bizonyos esetekben.

Mindazonáltal akadtak igen poénos helyzetek, beszólások, amik színesítették a művet. Nekem személy szerint az obszcén kifejezések is kedvemre valók voltak J Ezek hitelesebbé tették valamelyest az alkotást.

Shelley senkit sem hagy hidegen, Alexről nem is beszélve J Aki képes ellenállni könnyed stílusának, tökéletesen kidolgozott kockáinak, annak minden tiszteletem :D

Összességében véve a könyv minden hozzáfűzött reményt teljes mértékben kielégít, csak számomra okozott kissé csalódást. Túl nagyok voltak az elvárásaim.

Kedvenc részlet: Te voltál az egyetlen lány az életemben, aki miatt olyan jövőt álmodtam meg magamnak, amiért már érdemes volt harcolni.