2012. május 25., péntek

Susan Elizabeth Phillips: Mindent a szerelemért


Ismertető:

Georgie Yorknak rossz napja van. Mi több, sorozatosan rossz napja van. Amerika egykori imádott gyereksztárjának látszólag minden összejött: sikeres karrier, vonzó férj, jó barátok. Szívdöglesztő férje, Lance azonban az ország-világ színe előtt elhagyja Hollywood legújabb irgalmas szamaritánusáért, a káprázatos színésznőért, Jade Gentryért. Egyik nap a sajtó rátámad Georgie-ra, hogy szembesítsék a hírrel, Jade terhes. Georgie nem tudja leplezni az elkeseredettségét. Könyörögni kezd egy távoli barátjának, Trevornak, hogy vegye feleségül egyetlen évre. Ám Trevor nem igazán szeretne élni a felkínált lehetőséggel. Georgie egykori filmbéli partnere, a kicsapongó Bramwell Shepard kihallgatja a beszélgetést, s ezt követően egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy ugrassa Georgie-t. Bram, a hollywoodi fenegyerek sztárallűrjeivel tönkretette a saját karrierjét, gyakran néz a pohár fenekére, öntelt és nehéz kijönni vele. Georgie egészen Las Vegasig menekül előle. Ám – micsoda véletlen! – ott is összefutnak. Túl sokat isznak, és amikor másnap reggel felébrednek, kölcsönös megdöbbenésükre kiderül, hogy összeházasodtak. Georgie ráeszmél, hogy ez a saját malmára hajthatja a vizet, pláne ha sikerül meggyőznie a férfit, hogy maradjanak házasok.

SEP Chicago Stars sorozatát imádtam, épp ezért vettem a kezembe ezt a könyvét is. Úgy gondoltam, a neve kellő garancia egy jó olvasmányra. Kellemes időtöltés volt ugyan, de nem váltotta ki belőlem a megfelelő lelkesedést. Az alaptörténet tetszett, de talán nem nekem való. Utólag belátom, hogy ez igaz. Tetszett viszont a sorozat, amiben a két főszereplő játszott, és néha azokkal a szereplőkkel való párhuzamba állításuk. Nagyon örültem a múltbéli visszaemlékezéseknek, így sokkal jobban megértettem, miért is haragszik egymásra Georgie és Bram. Georgie karaktere számomra túl nyálas és gyenge volt. Nem értem, hogy képes valaki arra, hogy ennyire az apja irányítsa. És ami még dühített, hogy ennyire istenítette Lancet, mikor az egy puhapöcs. Bram „játsszuk meg a rosszfiút” ötlete kicsit lehangolt. Én egy igazi rosszfiúra vágytam, nem egy szerep mögé bújt férfira. A szócsaták, összecsapások kellettek ahhoz, hogy élvezni tudjam a könyvet. De a legjobban Aaron és Chaz párosa miatt nem bántam meg, hogy elolvastam a regényt. Chaz múltja igazán megható, és a jelleme segít megérteni néhány dolgot ezeken a dolgokon átmenő emberek viselkedéséből. A végén dobott kicsit Georgie-val szembeni szimpátiámon, hogy mert váltani. És klassz, amibe belevágott.

Kedvenc rész:Egy lehetetlen ötlet jutott az eszébe. 
Egy ötlet, ami sokkal rosszabb volt minden gyilkos tervnél, amivel Bram előállhatott… 
Egy ötlet, ami olyan elviselhetetlen, olyan undorító volt… 
Hátrált a telefontól. – Szükségem van egy italra. 
Bram Georgie felé bökött a kagylóval. – A kerozin gyorsabban és nagyobb lánggal ég.”

Nincsenek megjegyzések: