Ismertető:
Hogyan kerülhet Meadow Szarvas ekkora bajba egy apró hazugság miatt? Devlin Fitzwilliam rajtakapta a házában, ahová egy felbecsülhetetlen értékű festmény miatt tört be. Meadow kétségbeesésében azt hazudja a férfinak, hogy amnéziában szenved. A férfi azonban erre kijelenti, hogy ő a férje. Amikor Devlin alattomos tervére fény derül, Meadow egy párbaj közepén találja magát, ahol igen magas a tét. Egy pillanatra sem meri levenni a szemét a férfiról, és nem is akarja; ugyanakkor a veszély még csak ezután jön. Egy harmadik játékos is felbukkan, és megpróbálja megölni mindkettőjüket.
Christina Dodd elsőként olvasott könyve nagyon megfogott, így kitűzött célom volt, hogy olvassak még tőle. Erre a történetre esett a választásom, s ismételten nem csalódtam. Elsőre kicsit bizarrnak tűnt ez a hazugságmizéria, de ahogy egyre jobban haladtak a cselekmények előre, már nem ez volt az, ami lekötötte a figyelmem. Néha ugyan felhorkantam, hogy mi a francért nem mondjátok már el az igazat? Aztán lenyugodtam J Meadow neve elég érdekes, és szokatlan, viszont tetszett benne, hogy ennyire kreatív. Devlinért oda és vissza voltam. Ő az a tipikus karakter, akit minden nő szívesen megszelídítene, s magához láncolna. Lenyűgözött, szórakoztatott, mikor összecsaptak a főszereplők egymással. Negyedik karaktere nagyon kellett bele. Olykor-olykor megnevettette az embert, kikapcsolta. A hold hatása…hmm… ilyesmire mindenki vágyik :D Csupán a történet végére derült ki, ki is az az illető, ki Meadow és Devlin életére tört, és akkor sem az, akire számítottam. Elég becsapós. Végre egy sztori, ahol megsérül a főszereplő, és még fájdalmai is vannak. Erre szükség volt a hitelesség kedvéért. A Mallorca-s részeket pedig imádtam. Akárhányszor Devlin ecsetelni kezdte, elolvadtam kissé.
Kedvenc rész: „Nyugi fiú! Te már nős vagy. Csak annyit tehetsz, hogy elfutsz addig, ameddig a lánc enged, és ugatsz!”
