Tartalom:
Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeinek lakói között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?
Be kell vallanom, igen nagy elvárásokkal vágtam bele ennek a könyvnek az olvasásába, mások reakciójából kiindulva. De sajnos csalódnom kellett. Nem eget rengetően, de mégis. Számomra kissé csalódás ez a regény.
Brittany személyisége túlontúl idegesített olykor, ahogy a környezetében élő karakterek is. Az sem igazán fogott meg, hogy ennyire alárendelte magát egy bizonyos szerepnek, s feladta teljesen magát, a függetlenségét.
Számomra a cselekmények is olykor-olykor túl gyorsan váltakoztak egymás után, és néha hiányérzetem maradt egy-egy jelenet kidolgozásában. Mindemellett a számottevő spanyol szöveg használata is zavaró volt bizonyos esetekben.
Mindazonáltal akadtak igen poénos helyzetek, beszólások, amik színesítették a művet. Nekem személy szerint az obszcén kifejezések is kedvemre valók voltak J Ezek hitelesebbé tették valamelyest az alkotást.
Shelley senkit sem hagy hidegen, Alexről nem is beszélve J Aki képes ellenállni könnyed stílusának, tökéletesen kidolgozott kockáinak, annak minden tiszteletem :D
Összességében véve a könyv minden hozzáfűzött reményt teljes mértékben kielégít, csak számomra okozott kissé csalódást. Túl nagyok voltak az elvárásaim.
Kedvenc részlet: Te voltál az egyetlen lány az életemben, aki miatt olyan jövőt álmodtam meg magamnak, amiért már érdemes volt harcolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése